Tegnap, azaz kedden a közepesekkel együtt ismét József Attila költészetében merültünk el. Felfrissíthettük tudásunkat egy (véleményem szerint az egyik legjobb) szerelmes vers kapcsán [Óda], illetve A Dunánál gondolati tartalmát is feleleveníthettük. A mai órán az érettségiben tételként jelenlévő anya-gyermek motívumhoz köthető versekkel foglalkoztunk (említés szinten: Mama, Anyám, illetve részletesebben ( már amennyire az óra keretei engedték) :Kései sirató). Emellett pedig szorgosan készülünk a pénteken írandó nyelvtan dolgozatra.
+ Nem szeretnék kedélyromboló lenni, de ne feledkezzünk meg arról sem, hogy van egy beadandó feladatunk(újság), aminek ugyan még látszólag messze van a leadási határideje, valójában azonban annyira nem is. S bár mi vagyunk azok, Akik mindig elkésnek, mégis kellemesebb, ha nem az utolsó pillanatra marad minden..
+ A napokban elkezdtem olvasni egy könyvet, mégpedig Paolo Giordanotól A prímszámok magányát. Sajnos az időkereteim miatt még nem jutottam benne messzire, de már most nagyon tetszik a néhol elég naturalisztikus, meghökkentő ábrázolással átszőtt történet és igen nehezemre esik letenni... Ide teszek egy kis ízelítőt a könyvről, hátha másnak is felkelti az érdeklődését. Szerintem megéri elolvasni : )
http://www.libri.hu/konyv/a-primszamok-maganya.html
2012. február 29., szerda
2012. február 27., hétfő
Dés visszajelzés
Nos, megtöröm a jeget a dések nevében is és írok pár sort az órai tevékenységről :)
Ahogyan a többiek,mi is József Attila verseit fejtegetjük (ismét),ám számomra a nyelvtani rész sokkal érdekesebb volt...Valójában rájöttem,hogy mennyi mindent elfelejtettem,amit régen tudtam,úgyhogy most ezeket szépen be is pótolom. Illetve pótoljuk,azt hiszem a többiek nevében is mondhatom. A helyesírási alapelveket,mással-és magánhangzótörvényeket,a szóelemekre bontást és a mellé/alárendelő mondatokat ismételtük át. Ha minden igaz ezekből pénteken dolgozatot is írunk,bár nem tudom,hogy mi is kapunk-e rá jegyet...
( Ajjaj,remélem nem az én hibám lesz,ha igen :))) )
Ahogyan a többiek,mi is József Attila verseit fejtegetjük (ismét),ám számomra a nyelvtani rész sokkal érdekesebb volt...Valójában rájöttem,hogy mennyi mindent elfelejtettem,amit régen tudtam,úgyhogy most ezeket szépen be is pótolom. Illetve pótoljuk,azt hiszem a többiek nevében is mondhatom. A helyesírási alapelveket,mással-és magánhangzótörvényeket,a szóelemekre bontást és a mellé/alárendelő mondatokat ismételtük át. Ha minden igaz ezekből pénteken dolgozatot is írunk,bár nem tudom,hogy mi is kapunk-e rá jegyet...
( Ajjaj,remélem nem az én hibám lesz,ha igen :))) )
Kapcsolatfenntartás lll.
Nem nagyon vesztek komolyan.:o((( De jön még kutyára dér.
Mellesleg várnám a beszámolókat.
No, mindegy. Csütörtökre küldök nektek egy anyagot. Ha ellógod, sajnálni fogod, de utána már késő ríni. Nem ismételjük meg. (Nem az Isten hozta, őrnagy úr-t) És sürgősen szerezd be a Tóték című drámát! Jövőhéten kell majd!
És kérem a Nagy László-vers elemzését is.
Mellesleg várnám a beszámolókat.
No, mindegy. Csütörtökre küldök nektek egy anyagot. Ha ellógod, sajnálni fogod, de utána már késő ríni. Nem ismételjük meg. (Nem az Isten hozta, őrnagy úr-t) És sürgősen szerezd be a Tóték című drámát! Jövőhéten kell majd!
És kérem a Nagy László-vers elemzését is.
Kapcsolat
Leírnám röviden a mai nap történéseit (legalábbis hogy mi történt velünk ásokkal magyarral kapcsolatban). :) A nap elején szólt az Osztályfőnökünk hogy ma is a közepesekkel leszünk ( aki esetleg nem olvasta volna), majd eljött a várva várt 6. óra, amikor is Dobrova tanárnő szólt hogy adjuk át a fogalmazásokat, majd miután ez megtörtént azt a feladatot kaptuk hogy olvassuk el Nagy László 'József Attila' című művét,(ezt meg is tettük bár nem értettük hogy Illyéshez hogyan kapcsolódik) és ennyi volt mára, hogy a többi osztállyal mi történt, azt nem tudhatom...
2012. február 24., péntek
Kapcsolatfenntartás ll.
Nos, én tartom, de ti felveszitek-e?
Hétfőre kérem megírni az összehasonlítást (Nem tudhatom vs Haza a magasban) illetve a Nem volt elég elemzését. Mindenki marad továbbra is a saját osztályával, és igyekszik normálisan dolgozni. Aztán meg azt sem bánnám, ha beszámolnátok nekem arról, hogy mit végeztetek.
Timik! Németből legyetek szívesek a munkafüzet és a könyv Frei, frei, frei leckéjének a feladatait megoldani - szövegértéssel. Szerintem ha megkéritek a .... tanárnőt (akihez be vagytok osztva), megengedi, hogy a könyvtárban dolgozzatok. HA nem, üzenjetek, elintézem.
No, jó hétvégét, és ne feledkezzetek meg a dologról!
Hétfőre kérem megírni az összehasonlítást (Nem tudhatom vs Haza a magasban) illetve a Nem volt elég elemzését. Mindenki marad továbbra is a saját osztályával, és igyekszik normálisan dolgozni. Aztán meg azt sem bánnám, ha beszámolnátok nekem arról, hogy mit végeztetek.
Timik! Németből legyetek szívesek a munkafüzet és a könyv Frei, frei, frei leckéjének a feladatait megoldani - szövegértéssel. Szerintem ha megkéritek a .... tanárnőt (akihez be vagytok osztva), megengedi, hogy a könyvtárban dolgozzatok. HA nem, üzenjetek, elintézem.
No, jó hétvégét, és ne feledkezzetek meg a dologról!
2012. február 22., szerda
Kapcsolatfenntartás
Egy darabig így tartjuk majd a kapcsolatot. Ez persze nem azt jelenti, hogy én írok, ti meg nem. Szóval várom a beszámolókat. Holnap reggel a könyvtárban megnézitek, mi a helyzet a posztmodern képzőművészetekkel. Egy részét már láttátok, de sebaj, többször is meg lehet nézni. Egyébként mindenki a saját közepeseinél okosodik, és majd valami elemzést is írtok -órán. Ha nagyon nincs dolgotok, elkezdhetitek az újságot, előbb is be szabad adni. Ezt írhatjátok gépen is, könnyebb megszerkeszteni.
Minden jót, legyetek okosak!
Minden jót, legyetek okosak!
2012. február 20., hétfő
József Attila: Kései sirató
A Sinkovits Imre által szavalt verstől találtam erre a Hobo által szavalt Kései siartóra...
Inkább nem is mondok semmit... Ezt mindenkinek MEG KELL HALLGATNI!!!
http://www.youtube.com/watch?v=LNtspfpX1LI&feature=related
Emlékeztető
Ugye nem felejtettétek el az újságot,amit március közepére kell elkészíteni?!:) Emlékeztetőként leírnám a feladatot. Egy 10 cikkből álló újságot kell készítenünk. 1 irodalmi művet kell választanunk az alábbi korszakokból: ókor,középkor,barokk,rokokó vagy szentimentalizmus,romantika,realizmus,impresszionizmus,szimbolizmus,avantgard(innen valamelyik irányzat),egy 20.századi regény,ami nem avantgard és napjainkból egy mű. Azt is megkaptuk,hogy milyen műfajok közül választhatunk: hír,rövid hír,kommentár,riport,interjú,glossza,nyílt levél. Ne felejtsétek el megcsinálni! Sok sikert mindenkinek! :)
2012. február 16., csütörtök
2012. február 9., csütörtök
Brave new world
Az elmúlt órákon elég gyakran találkoztunk ellenutópiákkal. Lássuk be, a XX. században sok olyan kellemetlen időszak volt, amelyben nem szívesen élne az ember. Ha a két világháborúra és az általuk okozott embertelen pusztításra gondolunk, nincs semmi csodálkoznivaló azon, hogy a múlt században számos alkotó meglehetősen borúlátóan tekintett a jövőbe. Radnóti és József Attila a verseiben próbálta felhívni a figyelmet arra, hogy nagyon rossz irányba halad a világ, az írók pedig az ellenutópia műfajához nyúltak. A Farenheit 451 és a Brazil című film után már senkinek nem idegen ez a fajta világnézet, de szeretnék röviden bemutatni néhány kultikus antiutópiát. Ezek a regények egytől egyik lebilincselőek, de nem nevezném őket vidám, könnyű olvasmányoknak. Sokszor úgy haladtam velük, hogy el sem tudtam képzelni, milyen borzalom vár a következő oldalon.
A Nagy Testvér szemmel tart. A 101-es szoba. Gyakran találkozni ezekkel a fogalmakkal, az irodalomtól teljesen függetlenül is. Vegyük példának a Nagy Testvér című valóságshow-t... Az ötlet nem az angol (illetve elsőként a holland) tévések fejéből pattant ki, hanem Orwell 1984 című regényéből kölcsönözték. Az 1948-ban íródott regény - mily meglepő - 1984-ben játszódik, egy elég fura Londonban. Az épületek romosak, a falakról pedig egy szigorú arc nézi a város lakóit csontvelődig hatoló pillantással. Ő a Nagy Testvér. És tényleg mindent lát. Minden házban kikapcsolhatatlan televíziók működnek, amelyet nem csak a tévé tulajdonosa nézhet: a készülék oda-vissza funkcionál, a helyiség lakóját is szemmel tartják a teleképen keresztül. Óceánia, az ország folyamatos háborúban áll a világ másik nagyhatalmaival, akiknek az ideológiáját ördögtől valónak, borzalmasnak állítja be Óceánia kormánya. A hadiállapot miatt folyamatos a hiány a legszükségesebb termékekből, de az állam vezetőinek nem áll érdekében, hogy az állampolgárok jólétben éljenek. A hatalmi berendezkedés természetesen egypártrendszer, ami leginkább a totalitárius rendszerekre emlékeztet. A Párt legfőbb ellensége a Testvériség, egy földalatti mozgalom, ami valamiféle ellenállást próbál szervezni (kevés sikerrel). Hogy a birkaként irányított embereket a külső ellenségek és a belső ellenállók ellen hangolják, különös összejöveteleket tartanak. Ezeken a foglalkozásokon a tömegpszichózis segítségével elérik, hogy a békés jelenlévők teljesen kivetkőzzenek emberi mivoltukból (pl. Gyűlölet Hete). Az ország nyelve az újbeszél, ami egy mesterséges, kitalált nyelv. A legfontosabb ismérve az egyszerűség. A jelzők, fölösleges díszítőelemek egyszerűen eltűntek ebből a jelrendszerből, ráadásul számos fogalomra nincs is szó az újbeszélben. Ilyen a szeretet, szabadság, stb. Tanultunk nyelvtanból a gondolkodás és a nyelv kapcsolatáról: a Párt tagja úgy gondolják, hogy ha a kifejezést kiölik a nyelvből, akkor a gondolat is "kigyomlálható" az elmékből. A furcsa, rettegésben és állandó megfigyelésben élő embereknek tilos bármiféle intim kapcsolat kialakítása. A szexuális vágyak kielégítése megengedett, de tilos két embernek többször egymás után szeretkeznie, mert ez már egy fölösleges érzelmi kötődés kialakulásához vezetne. A történet főhőse, Winston Smith naplót vezet, és minden tiltás ellenére szerelmes lesz Juliába, aki Winstonnal együtt megpróbál csatlakozni az ellenállókhoz. A kapcsolatuk és a renitens viselkedésük nem maradhat titokban a Gondolatrendőrség előtt. A szervezet válogatott, hosszú kínzásokkal eléri, hogy a szerelmesek megtagadják az egyetlen dolgot, amivel szembeszállhattak volna az elnyomó rendszerrel: az egymás iránt érzett szeretetüket.
A címben már emlegettem Huxley Szép új világ című regényét. Figyelem, a mű összesen 200 oldal hosszú, egy délután alatt elolvasható. Ez sem egy szívderítő olvasmány, sok közös vonása van az 1984-gyel. A könyv korábban, 1932-ben keletkezett. Az első oldalakon a BELSŐ-LONDONI KELTETŐ- ÉS KONDICIONÁLÓ KÖZPONT-ról olvashatunk. Hogy mit keltetnek itt? Gyermekeket. Ford után 632-ben ugyanis elítélendő dolog a természetes szaporodás, már csak elrettentésként emlegetik azokat az időket, mikor a nők megszülték és a családok felnevelték a gyermekeiket. A KONDICIONÁLÓ KÖZPONT-ban egyfajta különös lombikbébi-program folyik: az embriókat eleve már feladatuk szerint osztályozzák 5 kasztba. Bizony, mint Indiában. A legalantasabb, embernek nem is való munkákat az Epszilonok végzik, akik fekete ruhát viselnek, és magzatkoruk óta kevesebb oxigént kapnak, hogy ne fejlődjön túl az agyuk. Áramütésekkel beléjük nevelik a könyvek és a természet utálatát, mert a virágok szeretete és a műveltség fölösleges egy jövendőbeli vécétisztítónak. Az Alfák állnak a társadalmi piramis csúcsán, belőlük lesznek a vezetők. A másféle ruházaton és nevelésen kívül az utódokat hipnózissal terelik a nekik kiszabott irányba: a fiataloknak alvás közben hangszalagot játszanak le, amivel tudatosítják bennük az osztályrendszerben betöltött helyüket. A fájdalom és a szenvedés nemkívánatos ebben a társadalomban: mindenkinek korlátlan mennyiségben áll rendelkezésére a szóma nevű tudatmódosító anyag. A szexuális vágyak azonnali kielégítése minden embernek a joga: már kisgyermekkoruk óta erre nevelik a gyerekeket.
(Érdekes, 1932-ben Huxley egy olyan társadalomról beszél, ahol az emberek drogokat használnak arra, hogy elviselhetővé tegyék az életüket (ha mi nem is nyúlunk kábítószerekhez, azt hiszem, kényszeres gyógyszerszedők vagyunk), és mindent azonnal, minden várakozás nélkül akarnak megkapni... Sokszor volt olyan érzésem olvasás közben, hogy Huxley sok mindent előre látott. )
Ebben a rémes rendszerben még élnek olyan "vademberek", akik természetes módon szaporodnak, nem ismerik a szómát és nem ítélik el a művészetek minden formáját. Ők egy rezervátumban élnek Amerikában. Egyikük, John Londonba utazik, hogy megismerje a fejlett, csodálatos új világot, de óriásit csalódik az olyan szépnek képzelt társadalomban.
Kicsit kilóg a sorból José Saramago Vakság című regénye, amely inkább az emberi faj borzasztó mivoltát mutatja be. A könyvben egy titokzatos, fehér vakság támadja meg az embereket, ami fertőző. A látó emberek egy romos elmegyógyintézetbe zárják a vakokat, minden segítség nélkül. Egyetlen nő van közöttük, akinek titokzatos módon megmaradt a látása, de elkísérte a férjét a kórházba. A nyomorult, kiszolgáltatott emberek egy idő után egymást kezdik terrorizálni: elveszik egymás élelmiszeradagját, bántalmazzák és zaklatják a gyengébb "rabokat". Közben kint az egész világ megvakult, senki nem tudta megőrizni a látását. Az emberek sötétben botorkálnak, képesek megölni egymást egy kevés ételért is. Az egyetlen látó nő borzasztóan szenved attól, hogy neki végig is kell néznie a többiek állatias, kiszolgáltatott helyzetét. A regény végén egyszerre mindenki visszanyeri a látását, de ez mit sem változtat azon, hogy milyen borzalmak történtek a fehér vakság időszaka alatt.
Az utolsó mű, amiről írni szeretnék, Szathmári Sándor Kazohinia című regénye. A könyv egy múlt századi Gulliverről szól, aki hajótörést szenved, és így elvetődik Kazohiniába, egy ismeretlen szigetre. Ez az Eldorádó a kazo (=felsőbb igazság, magától értetődő, logikus jó, ami az emberekkel születik) szerint működik. A jólét általános, a tudomány és a technika fejlett, magántulajdon szinte egyáltalán nem létezik, fizetőeszköz szintén nincs, mivel minden ember csak annyit vesz ki a "közösből", amennyire szüksége van. Ha két nadrágot hozna el a boltból, akkor az nem lenne kazo, azaz nem lenne logikus cselekedet, mert egy is elegendő neki. Azaz a lakók, a hinek, minden felső irányítás nélkül megvalósítják a tökéletes államalakulatot, hiszen mindenki dolgozik, mert a lustálkodás nem kazo (nem születik belőle fejlődés), és nincs is szükség irányításra, mert akinek elmagyarázták, hogy a szövőgép szövésre való, az nem fogja azt palacsintasütésre használni, mert az értelmetlen cselekedet lenne.
Viszont az emberek a fölösleges beszélgetést sem tartják kazo cselekedetnek, hiszen semmi haszna nincs. Mindenki hihetetlenül segítőkész, azonnal orvosolni igyekszik az odautazó minden baját, de csak annyira törődnek a másikkal, amennyire a kazo megköveteli. A lélek létezését nem ismerik el, és a szeretet sem létezik náluk, mivel egy-egy személy előnyben részesítése hátrányos megkülönböztetés lenne a többivel szemben, ami nem kazo. Így az emberek robotokként közlekednek egymás mellett a világban, anélkül, hogy bármiféle személyes kapcsolatuk lenne.
A legérdekesebbek a könyvben a doktorral, Zatamonnal folytatott beszélgetések voltak, ugyanis a főhős, Gulliver megpróbálja elmagyarázni a pártfogójának, hogy hogyan működik a mi világunk. Például igyekszik rávilágítani arra, hogy miért hasznos és szükséges dolog a pénz, de a hinek nem értik, hogy miért kell a munka és a termelés elindításához valami, ami teljesen fiktív, és valójában semmi értelme nincs. Attól, hogy én odaadok neked egy papírdarabot, te hogyan tudnál jobban csavarhúzót előállítani? A pénzzel így csak saját életünket bonyolítjuk, a cserekereskedelmet nem könnyítjük meg, hiszen dupla munkát végzünk a pénz számolgatásával, ráadásul a pénz egyenlőtlen eloszlása kazi (nem kazo) cselekedeteket szül.
Kicsit Rousseau-ra emlékeztet az okfejtés, mert szerinte is a magántulajdon megjelenése okozott minden problémát.
Gulliver lassan beleőrül a hinek ridegségébe és érzéketlenségébe, ezért engedélyt kér, hogy az elzárt behinek közé költözhessen. Ők azok, akik teljesen elutasítják a kazo gondolkodásmódot. Viszont a kazoval együtt a józan észnek is mindenben ellentmondanak: a behinek viselkedése kicsit a mi társadalmunkra hasonlít, bár elég groteszk módon ábrázolva. Ezek az őrült emberek véres csatákat vívnak a kör vagy a négyzet felsőbbrendűségén összekülönbözve, az evést szégyenletes, borzasztó dolognak tartják, mert ezzel megsértik a nagybötót, ami nem ketni cselekedet. Ne kérdezze senki, hogy ezek a fogalmak mit jelentenek, mert ők maguk sem tudják megmagyarázni. Illetve önmagukkal bizonyítják a nyakatekert állításaikat. Ismerős?
Nos, senki ne próbálja a behinekhez hasonlítani Platón gondolkodásmódját, mert meggyűlik a baja Várőri Tímea tanárnővel. Tapasztalatból mondom, mert én megtettem.
Gulliver (miután megmenekül a behinek közül, bár nem sokon múlt az, hogy végül életben maradt), hajót épít, és hazaszökik Angliába.
Ennyit mára az ellenutópiákról. Nekem a tartalomírás közben újra kedvem támadt elolvasni őket, remélem, másnak is sikerült felkeltenem az érdeklődését. (Mondjuk lehetséges, hogy mire a végére értek a beszámolómnak, már egy antiutópiához sincs kedvetek.) Az olvasást azonban inkább holnap délután kezdjétek, mert a Nagy Testvér figyeli, hogy ma délután szorgalmasan készültök-e az évfolyamdolgozatra.
A Nagy Testvér szemmel tart. A 101-es szoba. Gyakran találkozni ezekkel a fogalmakkal, az irodalomtól teljesen függetlenül is. Vegyük példának a Nagy Testvér című valóságshow-t... Az ötlet nem az angol (illetve elsőként a holland) tévések fejéből pattant ki, hanem Orwell 1984 című regényéből kölcsönözték. Az 1948-ban íródott regény - mily meglepő - 1984-ben játszódik, egy elég fura Londonban. Az épületek romosak, a falakról pedig egy szigorú arc nézi a város lakóit csontvelődig hatoló pillantással. Ő a Nagy Testvér. És tényleg mindent lát. Minden házban kikapcsolhatatlan televíziók működnek, amelyet nem csak a tévé tulajdonosa nézhet: a készülék oda-vissza funkcionál, a helyiség lakóját is szemmel tartják a teleképen keresztül. Óceánia, az ország folyamatos háborúban áll a világ másik nagyhatalmaival, akiknek az ideológiáját ördögtől valónak, borzalmasnak állítja be Óceánia kormánya. A hadiállapot miatt folyamatos a hiány a legszükségesebb termékekből, de az állam vezetőinek nem áll érdekében, hogy az állampolgárok jólétben éljenek. A hatalmi berendezkedés természetesen egypártrendszer, ami leginkább a totalitárius rendszerekre emlékeztet. A Párt legfőbb ellensége a Testvériség, egy földalatti mozgalom, ami valamiféle ellenállást próbál szervezni (kevés sikerrel). Hogy a birkaként irányított embereket a külső ellenségek és a belső ellenállók ellen hangolják, különös összejöveteleket tartanak. Ezeken a foglalkozásokon a tömegpszichózis segítségével elérik, hogy a békés jelenlévők teljesen kivetkőzzenek emberi mivoltukból (pl. Gyűlölet Hete). Az ország nyelve az újbeszél, ami egy mesterséges, kitalált nyelv. A legfontosabb ismérve az egyszerűség. A jelzők, fölösleges díszítőelemek egyszerűen eltűntek ebből a jelrendszerből, ráadásul számos fogalomra nincs is szó az újbeszélben. Ilyen a szeretet, szabadság, stb. Tanultunk nyelvtanból a gondolkodás és a nyelv kapcsolatáról: a Párt tagja úgy gondolják, hogy ha a kifejezést kiölik a nyelvből, akkor a gondolat is "kigyomlálható" az elmékből. A furcsa, rettegésben és állandó megfigyelésben élő embereknek tilos bármiféle intim kapcsolat kialakítása. A szexuális vágyak kielégítése megengedett, de tilos két embernek többször egymás után szeretkeznie, mert ez már egy fölösleges érzelmi kötődés kialakulásához vezetne. A történet főhőse, Winston Smith naplót vezet, és minden tiltás ellenére szerelmes lesz Juliába, aki Winstonnal együtt megpróbál csatlakozni az ellenállókhoz. A kapcsolatuk és a renitens viselkedésük nem maradhat titokban a Gondolatrendőrség előtt. A szervezet válogatott, hosszú kínzásokkal eléri, hogy a szerelmesek megtagadják az egyetlen dolgot, amivel szembeszállhattak volna az elnyomó rendszerrel: az egymás iránt érzett szeretetüket.
A címben már emlegettem Huxley Szép új világ című regényét. Figyelem, a mű összesen 200 oldal hosszú, egy délután alatt elolvasható. Ez sem egy szívderítő olvasmány, sok közös vonása van az 1984-gyel. A könyv korábban, 1932-ben keletkezett. Az első oldalakon a BELSŐ-LONDONI KELTETŐ- ÉS KONDICIONÁLÓ KÖZPONT-ról olvashatunk. Hogy mit keltetnek itt? Gyermekeket. Ford után 632-ben ugyanis elítélendő dolog a természetes szaporodás, már csak elrettentésként emlegetik azokat az időket, mikor a nők megszülték és a családok felnevelték a gyermekeiket. A KONDICIONÁLÓ KÖZPONT-ban egyfajta különös lombikbébi-program folyik: az embriókat eleve már feladatuk szerint osztályozzák 5 kasztba. Bizony, mint Indiában. A legalantasabb, embernek nem is való munkákat az Epszilonok végzik, akik fekete ruhát viselnek, és magzatkoruk óta kevesebb oxigént kapnak, hogy ne fejlődjön túl az agyuk. Áramütésekkel beléjük nevelik a könyvek és a természet utálatát, mert a virágok szeretete és a műveltség fölösleges egy jövendőbeli vécétisztítónak. Az Alfák állnak a társadalmi piramis csúcsán, belőlük lesznek a vezetők. A másféle ruházaton és nevelésen kívül az utódokat hipnózissal terelik a nekik kiszabott irányba: a fiataloknak alvás közben hangszalagot játszanak le, amivel tudatosítják bennük az osztályrendszerben betöltött helyüket. A fájdalom és a szenvedés nemkívánatos ebben a társadalomban: mindenkinek korlátlan mennyiségben áll rendelkezésére a szóma nevű tudatmódosító anyag. A szexuális vágyak azonnali kielégítése minden embernek a joga: már kisgyermekkoruk óta erre nevelik a gyerekeket.
(Érdekes, 1932-ben Huxley egy olyan társadalomról beszél, ahol az emberek drogokat használnak arra, hogy elviselhetővé tegyék az életüket (ha mi nem is nyúlunk kábítószerekhez, azt hiszem, kényszeres gyógyszerszedők vagyunk), és mindent azonnal, minden várakozás nélkül akarnak megkapni... Sokszor volt olyan érzésem olvasás közben, hogy Huxley sok mindent előre látott. )
Ebben a rémes rendszerben még élnek olyan "vademberek", akik természetes módon szaporodnak, nem ismerik a szómát és nem ítélik el a művészetek minden formáját. Ők egy rezervátumban élnek Amerikában. Egyikük, John Londonba utazik, hogy megismerje a fejlett, csodálatos új világot, de óriásit csalódik az olyan szépnek képzelt társadalomban.
Kicsit kilóg a sorból José Saramago Vakság című regénye, amely inkább az emberi faj borzasztó mivoltát mutatja be. A könyvben egy titokzatos, fehér vakság támadja meg az embereket, ami fertőző. A látó emberek egy romos elmegyógyintézetbe zárják a vakokat, minden segítség nélkül. Egyetlen nő van közöttük, akinek titokzatos módon megmaradt a látása, de elkísérte a férjét a kórházba. A nyomorult, kiszolgáltatott emberek egy idő után egymást kezdik terrorizálni: elveszik egymás élelmiszeradagját, bántalmazzák és zaklatják a gyengébb "rabokat". Közben kint az egész világ megvakult, senki nem tudta megőrizni a látását. Az emberek sötétben botorkálnak, képesek megölni egymást egy kevés ételért is. Az egyetlen látó nő borzasztóan szenved attól, hogy neki végig is kell néznie a többiek állatias, kiszolgáltatott helyzetét. A regény végén egyszerre mindenki visszanyeri a látását, de ez mit sem változtat azon, hogy milyen borzalmak történtek a fehér vakság időszaka alatt.
Az utolsó mű, amiről írni szeretnék, Szathmári Sándor Kazohinia című regénye. A könyv egy múlt századi Gulliverről szól, aki hajótörést szenved, és így elvetődik Kazohiniába, egy ismeretlen szigetre. Ez az Eldorádó a kazo (=felsőbb igazság, magától értetődő, logikus jó, ami az emberekkel születik) szerint működik. A jólét általános, a tudomány és a technika fejlett, magántulajdon szinte egyáltalán nem létezik, fizetőeszköz szintén nincs, mivel minden ember csak annyit vesz ki a "közösből", amennyire szüksége van. Ha két nadrágot hozna el a boltból, akkor az nem lenne kazo, azaz nem lenne logikus cselekedet, mert egy is elegendő neki. Azaz a lakók, a hinek, minden felső irányítás nélkül megvalósítják a tökéletes államalakulatot, hiszen mindenki dolgozik, mert a lustálkodás nem kazo (nem születik belőle fejlődés), és nincs is szükség irányításra, mert akinek elmagyarázták, hogy a szövőgép szövésre való, az nem fogja azt palacsintasütésre használni, mert az értelmetlen cselekedet lenne.
Viszont az emberek a fölösleges beszélgetést sem tartják kazo cselekedetnek, hiszen semmi haszna nincs. Mindenki hihetetlenül segítőkész, azonnal orvosolni igyekszik az odautazó minden baját, de csak annyira törődnek a másikkal, amennyire a kazo megköveteli. A lélek létezését nem ismerik el, és a szeretet sem létezik náluk, mivel egy-egy személy előnyben részesítése hátrányos megkülönböztetés lenne a többivel szemben, ami nem kazo. Így az emberek robotokként közlekednek egymás mellett a világban, anélkül, hogy bármiféle személyes kapcsolatuk lenne.
A legérdekesebbek a könyvben a doktorral, Zatamonnal folytatott beszélgetések voltak, ugyanis a főhős, Gulliver megpróbálja elmagyarázni a pártfogójának, hogy hogyan működik a mi világunk. Például igyekszik rávilágítani arra, hogy miért hasznos és szükséges dolog a pénz, de a hinek nem értik, hogy miért kell a munka és a termelés elindításához valami, ami teljesen fiktív, és valójában semmi értelme nincs. Attól, hogy én odaadok neked egy papírdarabot, te hogyan tudnál jobban csavarhúzót előállítani? A pénzzel így csak saját életünket bonyolítjuk, a cserekereskedelmet nem könnyítjük meg, hiszen dupla munkát végzünk a pénz számolgatásával, ráadásul a pénz egyenlőtlen eloszlása kazi (nem kazo) cselekedeteket szül.
Kicsit Rousseau-ra emlékeztet az okfejtés, mert szerinte is a magántulajdon megjelenése okozott minden problémát.
Gulliver lassan beleőrül a hinek ridegségébe és érzéketlenségébe, ezért engedélyt kér, hogy az elzárt behinek közé költözhessen. Ők azok, akik teljesen elutasítják a kazo gondolkodásmódot. Viszont a kazoval együtt a józan észnek is mindenben ellentmondanak: a behinek viselkedése kicsit a mi társadalmunkra hasonlít, bár elég groteszk módon ábrázolva. Ezek az őrült emberek véres csatákat vívnak a kör vagy a négyzet felsőbbrendűségén összekülönbözve, az evést szégyenletes, borzasztó dolognak tartják, mert ezzel megsértik a nagybötót, ami nem ketni cselekedet. Ne kérdezze senki, hogy ezek a fogalmak mit jelentenek, mert ők maguk sem tudják megmagyarázni. Illetve önmagukkal bizonyítják a nyakatekert állításaikat. Ismerős?
Nos, senki ne próbálja a behinekhez hasonlítani Platón gondolkodásmódját, mert meggyűlik a baja Várőri Tímea tanárnővel. Tapasztalatból mondom, mert én megtettem.
Gulliver (miután megmenekül a behinek közül, bár nem sokon múlt az, hogy végül életben maradt), hajót épít, és hazaszökik Angliába.
Ennyit mára az ellenutópiákról. Nekem a tartalomírás közben újra kedvem támadt elolvasni őket, remélem, másnak is sikerült felkeltenem az érdeklődését. (Mondjuk lehetséges, hogy mire a végére értek a beszámolómnak, már egy antiutópiához sincs kedvetek.) Az olvasást azonban inkább holnap délután kezdjétek, mert a Nagy Testvér figyeli, hogy ma délután szorgalmasan készültök-e az évfolyamdolgozatra.
2012. február 7., kedd
Egy kis érdekesség...
Egy kis érdekesség...:)
Radnóti Miklós két kéziratból és hat dedikált kötetből álló "csomagja" maradt
750 ezres kikiáltási árnál, ezzel szemben a költő 1938-as Első eclogájának
háromoldalas kézirata 13 milliót ért a Studio Antikvárium aukcióján. Ez a
második legmagasabb ár verskéziratért, eddig csak Vörösmarty Keserű pohár című
verse ért többet kétmillió forinttal. Bár magas árat várhattunk a tételtől, ez
az érték mindenkit váratlanul ért. Az 1959-es Radnóti-monográfiában reprodukált,
de évtizedek óta lappangó tétel érdekessége, hogy a szöveg három helyen eltér a
Meredek út kötetben megjelent változattól.
750 ezres kikiáltási árnál, ezzel szemben a költő 1938-as Első eclogájának
háromoldalas kézirata 13 milliót ért a Studio Antikvárium aukcióján. Ez a
második legmagasabb ár verskéziratért, eddig csak Vörösmarty Keserű pohár című
verse ért többet kétmillió forinttal. Bár magas árat várhattunk a tételtől, ez
az érték mindenkit váratlanul ért. Az 1959-es Radnóti-monográfiában reprodukált,
de évtizedek óta lappangó tétel érdekessége, hogy a szöveg három helyen eltér a
Meredek út kötetben megjelent változattól.
Itt van a hetedik ecloga Papp Zoltán előadásában. Szerintem nagyon megrázó vers,és átadja a kor hangulatát. Érdemes meghallgatni!!!!! http://www.youtube.com/watch?v=oc7XkOhEmxc
2012. február 5., vasárnap
Bori notesz
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)