Az előző volt a 100. bejegyzés. Mióta is?
Nos a következő versekkel kell szórakozni:
Weöres Sándor -Kazamatában
Úristen, fekszem a nyüves veremben
s tudom, hogy meg nem szabadítasz engem.
Egy életen át hordoztam neved
s elpusztítasz mint ellenségedet.
Falusi kovácsra emlékezem,
kisfiát agyonverte részegen:
kalapács zuhogott, csont recsegett,
kormos, véres gubanc hörgött:”vizet!”
Mert nem volt senki más bizalmasa
a meggyilkoltnak, csak a gyilkosa,
vékony karját annak nyakába fonta,
az apának a gyilkost panaszolta, s meghalt.
Így ölsz meg Istenem,
rád hullok, mert más nincs nekem.
Petri György :
Horgodra tűztél? Uram.
Huszonhat éve
kunkorodok, tekergek
csábosan, mégsem
feszült ki a zsinór.
Nyilvánvaló,
hogy a folyódban nincs hal.
Ha mégis remélsz,
válassz más kukacot.
Szép volt
kiválasztottnak lenni.
De most már szeretnék
szárítkozni, mászkálni a napon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése