???

Kedveseim! Krisztin kívül valakit felvettek még?

Nos,

gratulálok a sikeres érettségitekhez. Van, akinek jobban, van akinek csak éppen.  Aki keményen megdolgozott érte, annak persze jobban.
De igazából csak annyit akarok mondani, hogy a blog továbbra is él, és aki meg akarna osztani valami gondolatot a velünk, megteheti. ÉS a feladatok24-es cím is él.
Jó nyarat, és felvételt.

Új Forrás-tétel

Kedves Mindenki!

Ígéretemhez híven feltöltöm a követelményrendszert, Tanárnő üzeni, hogy ehhez tartsátok magatokat a szóbelin :)

Nem

bántam volna, ha meséltek - köszönöm annak, aki megtette. -, de remélem, rendben ment minden.

Holnap

Gondolom, mindenki holnap megy. Sok sikert, és ti vagytok a legjobbak.
Terveztem, hogy odamegyek, de nem volna etikus. Tehát Eti .. olcsó humor lenne.  Tehát legyetek jók, ügyesek, ne izguljatok ...
SE

Pályaválasztás

Akik a pályaválasztási kérdőív eredményeire kíváncsiak, a könyvtárban keressék meg Juditot!

Emelt

Szerdán:
Kassák, Dosztojevszkij, Vörösmarty, Madách
Nyelvtanból legyenek kérdéseid!

Következő

pénteken a szokott időben.

Emeltesek!

Holnap a szokott időben? (Nem tudom, hányadik óránk lenne.) Én ott leszek. De hogy ne teljen csak úgy az a drága idő, TANULD MEG A Gion Nándor- , a Kányádi- és a Pilinszky-tételt!!!
Kérdezni fogom.
Szeretettel várlak benneteket.
Aztán nyelvtanozunk.

Add tovább! Helyesbítettem

 Aki kitöltötte a pályaválasztós tesztet, 

és adott meg jelszót, mert szeretné megismerni az eredményt,  

MÁJUS 30-án

 reggel 10 és 13 óra között  

meg/felkeresheti Juditot a suliban.

A címet komolyan gondoltam.

Hm...

valaki mondhatna valamit az emelt magyarról! :o(

Elballagtak

Mindenkinek gratulálok. Sajnos a ballagás után csak kevesetekkel találkoztam, így személyesen nem tettem meg. Nemcsak azoknak, akiknek a nevét nyilvánosan felolvasták, hanem mindenkinek, aki  kemény munkával megdolgozott azért a jegyért, azokért a jegyekért, amelyek a bizonyítványát ékesítik. Függetlenül a számértéktől. Hiszen mindenki tudja, hogy egy-egy számjegy mögött mennyi munka van.
És persze sok sikert kívánok a jövő hétre.
Mellesleg pedig a kölcsönben lévő könyveim szeretném visszakapni. :o) Nem sorolnám.

Utolsó feladat: versfelismerés :o)

Vagy inkább: % o(((

Ki a költő, mi a mű címe?

Milyen csonka ma a Hold,
 Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomoru vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold.

Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.

Van még egy versszak. Az is igaz.

Olvass!

Esterházy, a nyelvművész itt nem nyelvművészkedik, hanem igen érthetően mondja el a véleményét égető kérdésekről, "irodalomról vagy más ily fontos emberi lomról ".
http://magyarnarancs.hu/konyv/a-politika-nyelvi-kerdes-is-79656
Ha van türelmed elolvasni.








És még több Esterházy :o))) :
http://esterhazy.irolap.hu/hu/szovegek

Végünk lesz

Az utolsó lehetőségek, hogy megosszátok egymással mondandóitokat, hiszen  lassan "zár a Miki mókatára". :o( Pedig még annyi pöttyös vár még rád mindent nem szerettem még mindent nem mondtatok el.

BD vs OJD

Összehasonlító elemzés Berzsenyi Dániel Osztályrészem és Orbán János Dénes A szárnyas idő árbocomra szállt című verséről

Tanulmányaink során az általunk vizsgált művek között az irodalmi összefüggések legjellemzőbb megjelenési módja az intertextualitás. Ennek során az archetextus többletjelentést kap, annak egy új értelmezésére nyílik lehetőség az intertextusban. Orbán János Dénes A szárnyas idő árbocomra szállt és Berzsenyi Dániel Osztályrészem című művének összehasonlítása, elemzése során is ezzel a jelenséggel találkozhatunk.

Orbán János Dénes már művének címében felidéz egy Berzsenyi-motívumot. A „szárnyas idő” korábban Berzsenyi A közelítő tél című művében jelent meg.  A metafora, melyben az idő madárként „viselkedik” az idő kérlelhetetlen elmúlását jelzi. A kép a mű során kétszer jelenik meg, így egyfajta keretet alkot Orbán versében. Míg a mű elején a „szárnyas idő” csak az „árbocra száll”, azaz bármelyik pillanatban továbbállhat, van esély a változásra, addig a mű végén a metafora variáns ismétlődésében már „fészket rak”, helyzete így állandósul, megváltoztathatatlanná válik. A továbbiakban három egymással szorosan összefüggő szimbólumot, toposzt fedezhetünk fel a műben, melyeket Berzsenyi művéből emelt át a költő. A legfőbb toposz, melyből a többi kép táplálkozik a hajózás, az utazás toposza. Ez a toposz már az irodalom kezdeti korszakától jelen van, gondoljunk csak Odüsszeusz hajóútjára.  A hajóút az életút szimbóluma, az egyén „hajózása az élet vizén”. Az út /élet/ során kiállandó viszontagságokat, a viharos mindennapokat /esetleg fiatalságot/ rejti magában a hajózáshoz szorosan kapcsolódó motívum: a szél. Ennél a képnél már egyértelműen felfedezhetjük a két lírai én közti különbséget. „A szelek mérgét nemesen kiálltam”- írja Berzsenyi, azaz a lírai én már túl van mindenen, mondhatni „megvívta a maga harcát”. Ezzel szemben Orbán versében a lírai én életében a „szelekkel való küzdelem” a jelenben is zajló folyamat, ahogy olvashatjuk: „A szelek mérge marja arcomat”. A legszámottevőbb különbség a hajóút utolsó fázisában, a kikötésben mutatkozik meg. „Partra szállotttam. Levonom vitorlám. (…) lekötöm hajómat, /Semmi tündérkép soha fel nem oldja.”- olvashatjuk az Osztályrészemben. A kikötés, a feloldhatatlanul lekötött hajó a megállapodást jelzi. „Vitorlámat levonni nem merem” – illetve – „Vitorlámat levonni nem tudom” – írja ellenben Orbán. Ez a lírai én nem képes a megállapodásra, nem köthet ki a „nyugalom partján”. Berzsenyi, aki klasszicista költő révén Horatiust példaértékűnek tekinti, felfedezhetően a horatiusi megelégedés elvét közvetíti művében. Orbán ezzel ellentétes helyzetet jelenít meg, a lírai én nem hajlandó, vagy nem képes megelégedni. (Ennek kapcsán Babits In Horatium című műve juthat eszünkbe a hasonló felfogás miatt: „hadd dalljam rajt ma himnuszát én a soha-meg-nem elégedésnek!”) Abban, hogy a „nyugalom partja” mit jelent az egyes versekben, szintén eltérést láthatunk. A Berzsenyi-versben a termény – melyet metonímiába foglalva olvashatunk (kies szőlő=bor; arany kalász=kenyér) -, a szabadság, a béke idilli állapota jelenti a megnyugvást. A lírai én közlésmódjából azonban gyanakodhatunk arra, hogy a lírai én valójában nem teljesen elégedett, így a leltárral mintegy magát is nyugtatva bizonyítja jó életét, boldogságát. (Hasonló magatartásformával találkozhatunk Kosztolányi Dezső Boldog, szomorú dal című művében.) Orbán versében is idilli képben fogalmazódik meg a nyugalom, ott azonban a család jelenti a boldogságot, békét („a csöndet gyerekek/hangja űzi, s a viruló liget/virágszirom-arcú asszonyának/koszorújából bimbó integet.”) A kép megjelenítésében szintén felfedezhetünk A közelítő téllel való hasonlóságot, hiszen a „liget” és a „bimbó” Berzsenyi művében is az idill ábrázolását szolgálták. Orbán János Dénes művében a rímek is a nyugtalanságot, a zaklatottságot közvetítik. Az egyszerű verselésű sorok végén fél rímeket találunk, amelyek így elveszik a teljesség (a megnyugvás) érzését. A versszakok elosztása a keretnek megfelelően történik. A kezdet, a változás lehetősége az első négysoros versszak, az idő-metaforával. Ezután egy hosszabb (nyolcsoros) versszak következik, amelyben a lírai én helyzetét ismerhetjük meg, majd ismét egy négysoros versszak, az első variáns ismétlődése, a már változtatni képtelen lírai énnel. Berzsenyi a klasszicista mértéknek megfelelően művét szapphói strófákba rendezte (három szapphói és egy adoniszi sor), s szóhasználatában is a stílus jellegzetességeihez ragaszkodott.

A két vers elemzése során tehát láthatjuk, hogy míg Berzsenyi Osztályrészem című versében a megelégedést közvetíti, Orbán János Dénes éppen az ellenkező állapotról, magatartásformáról írt. Ezt meglepő módon ugyanazon motívumok átemelésével fogalmazta meg, amelyekkel Berzsenyi művében is találkozhatunk. Így kerülnek ezek a motívumok teljesen más körülmények közé az intertextualitás alkalmazásával.

Ez Kriszti dolgozata volt.

Intertextualitás...

http://www.youtube.com/watch?v=pTEcF2fhV-U
és egy másik presszó a 70-es (80-as) évekből:
http://www.youtube.com/watch?feature=endscreen&v=fTjmV7YehUo&NR=1

Vendégünk van

Meghívtam egy vendéget.  

És betettem egy vendégszöveget. 

 Ha megengedi, majd felfedem a kilétét is. :o)

Lemúr Miki egy láthatatlan kisfiú, aki befészkelte magát a szobámba. Ő az, aki nem hagy biológiát tanulni, hanem állandóan az irodalom portfólióval piszkál. Velem aludt el tegnap este (ma hajnalban), és mellettem kelt fel ma reggel (nincs ez így jól). Lemúr Miki belebújt az oxigénbe, és most ő az oxigén. Levegőt veszek, Lemúr Miki az orrüregembe kerül, garat, légcső, főhörgők, hörgők, hörgőcskék, a léghólygokon keresztül a véráramba kerül, Lemúr Miki a kis vérkörben, odakötődik a hemoglobinhoz, részt vesz a biológiai oxidációban, redukálódik. Lemúr Miki oxidációs száma mínusz kettő.

Az egész szombatomat Lemúr Mikivel töltöttem, meg a fél vasárnapomat is. Elolvastam még egyszer a könyvet, mert egy olvasásra semmit össze nem vergődtem volna, legalábbis semmi értékelhetőt. Így vergődtem, annyira nem értékelem ezt sem, de ennél jobbra nem futja jelen pillanatban, később meg még ennyire sem fogja.

Első olvasásra a vicces részek jöttek át, visítottam, mint a hülye gyerek. Én, amennyire emlékszem, de nagyjából biztos vagyok benne, ennyire még életben nem röhögtem azon, hogy a pénisz beleillik, semmilyen megfogalmazásban. Viszont hogy írjak róla bármit is, képtelenségnek tűnt, túlságosan összevissza volt az én kis természettudományokra állított buksimnak.

Második olvasásra jobban összeállt a kép, de akkor már nem volt egy élmény olvasni. Jegyzetelgetni kellett, a feladatra koncentrálni, ott lebegett a fejem fölött a portfólió réme, aki engem bekap, megrág, kiköp, letépi a fejem, stb. Még mindig maradtak azonban homályos foltok. Nem tudtam eldönteni, hogy amikor beteg, ott van-e valóban Tausz Jutka, vagy csak odaképzeli. Végül arra jutottam, hogy nincs ott.

A stílusát imádtam. Természetes. Úgy van írva, ahogy gondolkodik egy kiscsávó (szlenges és tele van káromkodással), vagyis biztos nem vagyok benne, mert még nem voltam kiscsávó, viszont az író biztos volt, szóval tudja. Az mondjuk, egy külön fogalmazást megérne, hogy a lányok vajon jobbak-e (ezen most komolyan elgondolkodtam), de igazából mindegy. Viszont bizonyos részeknél nagyon választékos, például, amikor filozófiai problémákat feszeget (mit lehet lerajzolni és elmondani), de néha a hétköznapi gondolatmenetben is megfigyelhető.

Egyébként én megszerettem Lemúr Mikit, annak ellenére, hogy másfél napja nem bír rólam leakadni. A csigolyáimon mászókázik, a gerincvelőmben csúszdázik, egy komplett kalandpark vagyok, játszótér, strand, a retinámon napozik. Nyitogatja a csapokat, játszik a pálcikákkal. Most pedig kiugrik a szememből. Hintázik egy kicsit a szempillámon, aztán búcsút int.

Szia, Lemúr Miki.


Engedélyt kaptam a szerző leleplezésére: Kovács Zsófi 13.c
Köszönjük.

Most már

biztos mindenki látta a házi feladat témáját, így ideje, hogy ide is beírjam, hogy
                           Daniella 
                             szombaton szépen szerepelt a  
                TUDOK országos fordulóján.
                        Valamennyien büszkék vagyunk rá, és gratulálunk neki.

Hipp-hopp hiphop

Ha nem szeretnél Arisztotelész gondolatairól értekezni, értekezhetsz Puzsér eszmefuttatásáról is. :o)) (De komolyan.)

Pilvaker

Ha már a mai órán megismerkedtünk velük, megmutatnám a másikat is (véleményem szerint jobb)

Összehasonlítás

Nos, egy lehetséges megoldás. Persze nem kell ennyire "profinak" lenni. Csak azért kértem Annát , hogy gépelje be, mert szeretném, ha látnátok, milyen volna az emelt szint. De kevésbé emelttel is megelégszem.

Weöres Sándor -Kazamatában Úristen, fekszem a nyüves veremben s tudom, hogy meg nem szabadítasz engem. Egy életen át hordoztam neved s elpusztítasz mint ellenségedet. Falusi kovácsra emlékezem, kisfiát agyonverte részegen: kalapács zuhogott, csont recsegett, kormos, véres gubanc hörgött:”vizet!” Mert nem volt senki más bizalmasa a meggyilkoltnak, csak a gyilkosa, vékony karját annak nyakába fonta, az apának a gyilkost panaszolta, s meghalt. Így ölsz meg Istenem, rád hullok, mert más nincs nekem.

Petri György : Horgodra tűztél? Uram. Huszonhat éve kunkorodok, tekergek csábosan, mégsem feszült ki a zsinór. Nyilvánvaló, hogy a folyódban nincs hal. Ha mégis remélsz, válassz más kukacot. Szép volt kiválasztottnak lenni. De most már szeretnék szárítkozni, mászkálni a napon.

A kazamatában és Petri György (Horgodra tűztél...) című verse ugyanazt a témát dolgozza fel. Descartes, XVI-XVII. századi francia filozófus tudományos munkája során arra jutott, hogy Isten létezése szükségszerű, mert elgondoltatik. A világtörténelem során szinte minden kultúrkörben tiszteltek valamiféle fölöttünk álló létezőt, azonban ez az alapvetően ateista XX. századra megváltozott. De mint a kiváló gondolkodó bizonyította, az embernek természetes szükséglete az, hogy legyen istene, tehát a múlt században is sokan visszataláltak a kor által megvetett isteneszméhez.
Mindenki, aki kicsit is foglalkozott a kereszténységgel, beleütközik abba a furcsa ellentétbe, amelyre a teológusok sem tudnak mindig magyarázatot adni: miért engedi meg Isten a rosszat? Ha Isten valóban örökkévaló és mindenható, akkor miért szükségszerű, hogy a Föld tele legyen bűnnel, háborúkkal, éhezéssel, és főképpen miért "bünteti" Isten azokat, akik hűek hozzá, és hisznek benne. A két költő leírja versében, hogy egy életen át kitartóan szolgálta az Urat, még akkor is, ha ez a szolgálat korántsem volt kellemes ("elpusztítasz, mint ellenségedet", "kunkorodok, tekergek"). Mindkét alkotó a vers kezdetén egy állapot leírásával fejezi ki ezt: "fekszem nyüves veremben", "Horgodra tűztél". Az első versben a lírai én egy kazamatában, vagyis föld alatti börtönben, temetkezési helyen fekszik. A kazamata a sokszor még vértanúságot is vállaló ókeresztények találkozóhelye volt, tehát a kereszténység kezdeteire utal. A másik versben az alapszituáció a horgászat, viszont itt nem kellemes szabadidős tevékenységet jelöl, mert a lírai én maga a csalinak használt kukac. Annak, hogy Isten "csalétekként" használja a költőt, több magyarázata lehet. Először is, lehet, hogy a költő csak a tehetetlenséget, kiszolgáltatottságot akarta leírni vele (hiszen mindannyian kis, tekergő kukacok vagyunk Isten horgászbotján - mondhatta volna a költő), de az is lehet, hogy a kukac a halak csalogatására van ott, ezzel pedig Petri a poéta szerepére utal: példát mutat az emberiségnek, és jó irányba tereli őket, még akkor is, ha ez tőle nagy áldozatokat kíván. Azonban a prófétaság gondolatát már a következő sorokban elveti: "Nyilvánvaló, / hogy folyódban nincs hal". A keresztény liturgiából és a Bibliából tudjuk, hogy Isten a hozzá közel állókat is feláldozta, hogy embereket mentsen meg (a legkézenfekvőbb példa a fiának, Jézusnak a kereszthalála). Azonban ennek az áldozatnak most nincs értelme.
A másik versben ezzel ellentétben semmiféle áldozatról nem beszélhetünk, a lírai én úgy érzi, hogy Isten hiábavalóan kínozza őt. Ezt egy hosszan kifejtett metafora-sorozattal fejezi ki, amelyet egy borzasztó allegóriának is tekinthetünk. A költő Isten és a saját kapcsolatát egy falusi kovács szörnyű tettéhez hasonlítja. Az apa részegen agyonverte a fiát, de a legborzasztóbb részlet a történetben az, hogy a kisfiú még a bántalmazás közben is az apjának panaszkodott. A lírai én Istent egy pusztító erőként képzeli el, amely minden logika nélkül azok ellen fordul, akik bíznak benne. Ez az Isten még a kegyetlen ószövetségi istenképhez sem hasonlítható, aki bosszút állt a zsidóságon a bűneikért, mert Weöres istene minden előzmény nélkül kegyetlenkedik a híveivel, hiszen a versben nem szerepel, hogy a lírai én bármiféle borzasztó dolgot elkövetett volna. Weöres Sándor versének befejezésében sem jelenik meg a  remény: a költő azt hangsúlyozza, hogy ha meghal is, halálában sem marad más neki, mint az az Isten, aki őt megverte, kiszolgáltatta az ellenségeinek és meggyötörte. Ezzel szemben Petri György versében a lírai én azért fohászkodik, hogy engedje el, hadd éljen ő is olyan életet, mint a többiek (a többi kukac) ("szép volt kiválasztottnak lenni"). A beszélőnek túl nehéz a teher, amelyet Isten bízott rá, és nem akarja tovább hordani, míg a másik vers lírai énje biztos abban, hogy rá már csak a halál vár.
A két versben a XX. században különlegesnek számító istenkép jelenik meg, hiszen itt Isten nem az emberek mentsvára a háborúban és a szenvedésben, hanem a szenvedések okozója, aki egyszerre mégis támasza is a század emberének.

És

milyen jól jönnének ide az egyperceseitek.

Ha már úgy is tétel...

... és úgy érzem előbb tudok rávenni embereket a tv nézésre, mint bármi másra. :/
Szeretném felhívni mindenki figyelmét arra, hogy ma Örkény-nap van/lesz a Magyar Televíziónál(m1), a Duna Televíziónál és a Magyar Rádiónál.
(Örkény István születésének 100. évfordulója alkalmából!)

Ebben a cikkben minden le van írva. (Műsorok, kezdési idők, előadók)
Tény, hogy több műsor is elég későn kezdődik, de mindenféleképp meg szeretem volna osztani ezt a cikket, hátha valaki éppen ma fog krónikus álmatlanságban szenvedni, és jobb dolog híján esetleg leül tv-t nézni. :)

Házi

A szünet utánra kérek egy elemzést.
Vagy összehasonlítót, vagy novellát. Az összehasonlító ez a két vers lehet:
Orbán János Dénes: A szárnyas idő árbocomra szállt

A szárnyas idő árbocomra szállt,

fehér dalát vijjogva szüntelen,

s én térdre hullva nézem, hallgatom,

vitorlámat levonni nem merem.

A szelek mérge marja arcomat,

romlásnak indul két erős karom,

a reményt sötét moha lepi be,

és nem köthetek ki a nyugalom

partján, ahol a csöndet gyerekek

hangja űzi, s a viruló liget

virágszirom-arcú asszonyának

koszorújából bimbó integet.

Vitorlámat levonni nem tudom.

A partot nem, az eget nézhetem.

A szárnyas idő árbocomra szállt,

és fészket rakott hervadt mellemen.

Berzsenyi: Osztályrészem

Partra szállottam. Levonom vitorlám.
A szelek mérgét nemesen kiálltam.
Sok Charybdis közt, sok ezer veszélyben
                    Izzada orcám.

Béke már részem: lekötöm hajómat,
Semmi tündérkép soha fel nem oldja.
Oh te, elzárt hely, te fogadd öledbe
                    A heves ifjút!

Bár nem oly gazdag mezeim határa,
Mint Tarentum vagy gyönyörű Larissa,
S nem ragyog szentelt ligetek homályin
                    Tíburi forrás:

Van kies szőlőm, van arany kalásszal
Biztató földem: szeretett Szabadság
Lakja hajlékom. Kegyes istenimtől
                    Kérjek-e többet?

Vessen a végzet, valamerre tetszik,
Csak nehéz szükség ne zavarja kedvem:
Mindenütt boldog megelégedéssel
                    Nézek az égre!

Csak te légy vélem, te szelíd Camoena!
Itt is áldást hint kezed életemre,
S a vadon tájék kiderült virány lesz
                    Gyenge dalodra.

Essem a Grönland örökös havára,
Essem a forró szerecsen homokra:
Ott meleg kebled fedez, ó Camoena,
                    Itt hüves ernyőd.

 Kérj segítséget attól, aki ott volt, aki jegyzetelt!

 De választhatod bármelyik Lázár Ervin-novellát a Hét szeretőm című kötetből. Keresd elő a tavalyi füzetedből a szempontokat!
Mellesleg meg olvasgasd a listáról választott kortárs regényt!  
Innentől kezdve már csak szemezgetünk, válogatunk, mint a tyúk a kendermagban. :o))

                                   ANNA
                                a magyar nyelvtan OKTV-n
                              országos
                            2. helyezést
                                              ért el.

Sirály

Szerintem én jobb voltam. :o)))

SÜRGŐS!!!

FELADATOK24@INDAMAIL.HU CÍMRE ELKÜLDTEM AZ INTERJÚT A TANÁRNŐNEK!!!

ATTILA

Sorstalanság

Még van némi időd az elolvasásáig, Hiszen Dzsida után dolgozatot írunk. Ha nem jutsz hozzá itt elolvashatod. A mellette lévő hirdetés már akkor gyanús, amikor a foggyál (sic!) szót elolvasod. :o)))

És megint hátha

veszed a fáradságot, és kattintasz egyet. Nem kell több,és olyan élményben lesz részed bármikor, amilyenben az elődeidnek csak bizonyos alkalmakkal lehetett.
Majd (közben) vizsgáld meg a két rajzot! Itt el is tudod olvasni a képet.