Néha, ...

...amikor már a gondolkodás is nehézséget jelent, ilyennek látok egy-egy verset, mikor elemezni kéne...

A GRUFFACSÓR

Nézsonra járt, nyalkás brigyók
turboltak, purrtak a zepén,
nyamlongott mind a pirityók,
bröftyent a mamsi plény.
"Kerüld a Gruffacsórt, fiam,
a foga tép, a karma metsz!
Ne járj, hol grémmadár csuhan
s a bőszhedt Gyilkanyessz!"
Kapta döfke kardját a smorc,
rég csűszte már a nyúf vadat -
megállt a vén plakány tövén
a tamtam-lomb alatt.
Állt felhergült eszmék között,
s ím Gruffacsór - a szeme láng -
hussongva és mortyogva jött
a kuszmadt fák iránt.
Egy! Kettő! Egy! Kettő! - csihant
a döfke penge nyisz-nyasza!
Metélte szét, kapta fejét
s diadalgott haza.
"Hát megölted a Gruffacsórt?
Keblemre, fürgeteg fiam!
Dicshedj soká! Hujhé, hurrá!"
s csuklantott boldogan.
Nézsonra járt, nyalkás brigyók
turboltak, purrtak a zepén,
nyamlongott mind a pirityók,
bröftyent a mamsi plény.
(f. Tótfalusi István)
A vers egyébként Lewis Carroll Alice Tükörországban című művében található (amit én személy szerint nagyon szeretek : ) ) .

És ne feledkezz meg a fordítóról sem! De ha már badar verseknél tarunk, nekem Morgensern egyik verse a kedvencem:

Das Gebet.

Die Rehlein beten zur Nacht,
hab acht! Halb neun!
Halb zehn!
Halb elf!
Halb zwölf!
Zwölf!
Die Rehlein beten zur Nacht,
hab acht!
Sie falten die kleinen Zehlein,
die Rehlein.
ÉS:



Imádságos

Ki könyörögni hallja az őzikéket,
félhet!

Félnyolc!
Félkilenc!
Féltíz!
Féltizenegy!
Féltizenkettő!
Éjfél!

Ki könyörögni hallja az őzikéket,
félhet!
Patácskájukat összefűzik ők,
az Őzikők.

(f. Orbán Ottó)