Esti Kornél "elbúcsúzkodik az olvasótól"

Esti Kornél az iskolában. Első olvasásra egy teljesen átlagos történetet ismerhettünk meg a tegnapi órán. Kornél első napja az iskolában: be akar illeszkedni újdonsült osztályába, ám társai nem fogadják be, így egy kályha mellett ácsorogva "méregette ezt az egész analfabéta társaságot". Közben megdobálják, kinevetik, még sírva is fakad, majd segítségére siet a jószívű tanító és az olvasmány végén a kisfiúnak sikerül érvényesülnie.
Ma megvizsgáltuk, hogy tulajdonképpen milyen mögöttes tartalma van ennek a teljesen hétköznapinak tűnő novellának. Milyen tanulságot vonhatunk le a történetből? Hiszen nem is sejtjük, hogy Kosztolányi jóvoltából micsoda életbölcseletet kaphatunk kézhez (amire talán még szükségünk lehet akár már most, akár az elkövetkezendő évek során). Esti Kornél történetét olvasva mi is megtanultuk azt, hogyan érdemes (csak érdemes, szerintem nem feltétlenül kell ezzel a módszerrel megpróbálni) beilleszkedni egy csoportba. Semmiképp se tűnjünk ki, ne nagyzoljunk és, ha valamit jobban tudunk a többieknél, leplezzük és tegyünk úgy, mintha velük együtt haladnánk. Vegyük igénybe az 'egészséges képmutatást'.

Az óra hátralevő részében Esti Kornél utolsó kalandjával ismerkedtünk meg. Egy teljesen átlagos utazását írja le, a szöveg azonban egy nagyon erős társadalomkritika. A villamoson elhelyezkedő emberek ülőhelyeik szerint a társadalom berendezkedését szimbolizálják. Kosztolányi azt az életelvet vallja, hogy az élet harc és ha el akarjuk érni a célunkat, meg kell küzdenünk érte. Ezzel csak egyetérteni lehet, így van.

Őszintén, nem szoktam Kosztolányit olvasni és nem tartozik a kedvenc alkotóim közé, de ezek után itthon nekiálltam elolvasni a szöveggyűjteményben található többi novelláját. Eddig a Boldogság című a kedvencem, de gyanítom, hogy lesz még több is, mert most elhatároztam, hogy jobban beleásom magam az író történeteibe. Szerintem megéri!