És megérkeztünk a XX. századba

Én már nagyon vártam. Mármint hogy végre a (majdnem) kortárs irodalommal foglalkozzunk.

Az óra első részében befejeztük a Sörgyári capriccio című filmet, Mariska levágatta a világszép fürtjeit (a fodrász elmorzsolt néhány könnycseppet, miközben az új frizurát készítette), és Francin végül is megtarthatta az állását. Ráadásul Mariska gyermeket várt (aki nem más, mint maga Bohumil Hrabal), szóval teljes volt a sörgyáriak boldogsága.

Később a XX. századi orosz irodalommal foglalkoztunk. A kor orosz alkotói a kommunista elnyomás alatt nem jelentethették meg műveiket, mert gyakran a bolsevik rendszert mutatták be bennük - mindenféle szépítés nélkül. A kendőzetlen valóságot ábrázolta Alekszandr Szolzsenyicin is az Ivan Gyeniszovics egy napja című könyvben, melyért irodalmi Nobel-díjat kapott, az orosz állam pedig azzal jutalmazta kiemelkedő alkotói tehetségét, hogy megfosztotta állampolgárságától és kiutasította. A könyv ugyanis egy a GULAG-ban töltött napot ír le, saját tapasztalatok alapján (Szolzsenyicin 15 évet töltött munkatáborban - a képen is ő látható).

Kevésbé volt szerencsés Babel, akit a Lovashadsereg című műve miatt Sztálin kivégeztetett. Később rehabilitálták, de nem tudom, ez mennyit segített az írón. Halottnak a csók, szokták mondani.

Borisz Paszternaknak a Zsivago doktor című regényéért irodalmi Nobel-díjat szántak, de az írónak választania kellett: vagy visszautasítja a díjat, vagy kiutasítják a Szovjetunióból. Paszternak az előbbit választotta, így nem kapott díjat.

Bulgakov legjelentősebb műve, a Mester és Margarita több mint 20 éven keresztül egy fiókban pihent, csak jóval az író halála után jelenhetett meg. A könyv szerepel a választható olvasmánylistán (az Ivan Gyeniszovics egy napjával együtt), ajánlom mindenki figyelmébe. A regény cselekménye három szálon fut, az első a Sátán moszkvai ténykedését mutatja be, a második Jézus történetét írja le egy egészen különös aspektusból, a harmadik pedig egy szerelmi történetet beszél el, amiben önéletrajzi vonások is megjelennek. Megdöbbentő és lebilincselő olvasmány, elég nehéz letenni, ha már egyszer belekezd az ember.

Az órán szó esett a dél-amerikai irodalomról is. Márquez (szintén Nobel-díjas) könyvéről, a Száz év magányról beszélgettünk. Jó hír, hogy utólagosan ez a regény is felkerült a listára, bátran lehet ezt is választani. Azt hiszem, a Száz év magány a valaha keletkezett legfurább családregény. A Buendíák történetét beszéli el, mintegy száz éven keresztül végigkövethetjük a család sorsát. Ember legyen a talpán, aki kiigazodik a számos José Arcadio és Aureliano között. A nevek alapján azt is hihetnétek, hogy egy brazil sorozat forgatókönyvéről írok, de már az első néhány oldalon kiderül, hogy ez a könyv különbözik mindattól, amit valaha eddig olvastunk. Az író az úgynevezett mágikus realista stílusban ír: ez azt jelenti, hogy magától értetődőnek ábrázolja a leglehetetlenebb eseményeket is. Márquez világában természetes, hogy a kicsit bolond mostohagyermek falat és földet eszik, a ház egyik szobájában megáll az idő, a családalapító ősapa élete utolsó éveit egy fához kötve tölti, a család egyik tagja pedig egész egyszerűen testestül-lelkestül az égbe száll fel, ami előtte kizárólag Szűz Máriával fordult elő. A regény abszurditását jól mutatja, hogy a családon végül beteljesülő átok a következő: a Buendíák utolsó sarja malacfarokkal születik, és magányosan kell meghalnia.

Nyilván az idő rövidsége miatt nem beszéltünk Cortázarról, aki Márquezhez hasonlóan dél-amerikai származású, és ő is mágikus realista stílusban alkotott. Számos novellát írt, érdemes elolvasni egyet-kettőt, hátha kedvet kaptok a többi mágikus realistához is. Hirtelen ezt találtam online formában: http://vasarnap.transindex.ro/?cikk=88 , de az én kedvencem a Kirké és az Egy zsebben talált kézirat című.

Az óra legeslegvégén belekezdtünk Thomas Mann életrajzába, és lehet, hogy későn szólok, de hétfőre el kell olvasnunk a Mario és a varázsló című remekművet az írótól. Nem mertem idézőjelbe tenni a remekművet, de remélem, érezni az iróniát. Bár lehet, hogy holnap meggyőz a Tanárnő arról, hogy ennél jobb kisregényt még soha nem olvastam.