Vasárnap esti szösszenet

Lassan egy kéz emelkedik a magasba, majd néhány másodperccel később valaki a hátsó sorból halkan megszólal:

-Jelen!

Nos igen, ez lennék én. Kicsit megkésve, kicsit szétszórtan, kusza gondolatokkal, de belefogtam én is. Itt vagyok, hogy megírjam az első bejegyzésem. :)
Ezzel már csak az a baj, hogy nem tudom miről is szeretnék mesélni, ugyanis -tekintve, hogy vasárnap este van- egy ideje már nem volt óránk.

Minden esetre én most fejeztem be az izmusos beadandómat. [Egy előző bejegyzésből: 2011. OKTÓBER 27., CSÜTÖRTÖK: Két hét múlva.Hajrá!] (Igen, ha jól látom eléggé megkésve... mint mindig :S)
Úgyhogy most hívnám fel a figyelmet, hogy aki még nem állt neki, vagy csak nem sikerült befejeznie, az húzzon bele!

Továbbá, még mindig ennél a témánál maradva:
Szeretném figyelmetekbe ajánlani David Stoupakis-t. Én most bukkantam rá, miközben a szürrealizmusról keresgéltem.
Itt a hivatalos oldala.
Valamint a Google képek.
Szerintem érdemes pár percet szánni rá, legalábbis nekem nagyon tetszenek a képei. :)

Nos, azt hiszem ennyit szerettem volna. Majd még jelentkezem.
Szép álmokat, sziasztok!