Jó magyar szokás szerint... Avagy: Avantgárd a magyar művészetekben

Mielőtt rátérnék a címben foglalt témára, szeretnék foglalkozni kicsit Appolinaire: A megsebzett galamb és a szökőkút című kalligrammájával (képversével).

Távolról nézve a vers alakja tényleg kiad egy madarat, ami ugye egy galamb az író szerint, illetve jól kivehető egy szökőkút is. Sőt, a szökőkút aljaként pedig ott figyel egy szem is. (hehe, az író figyel minket :P ) És mindezt egy értelmes vers szövege adja ki... Mestermű. Na mindegy is. Száraz tényanyagként csak annyit szeretnék elmondani, hogy Apollinaire 1914-ben az első világháború idején írta ezt a verset és az itt látható verzió pedig Radnóti Miklós fordítása. A galamb testét női nevek adják. És később kiderül, hogy miért is megsebzett ez a szegény madárka. Azért, mert a költő által ifjú lányokként nevezett hölgyek egyedül vannak, a férfiak a háborúban harcolnak és némelyikük haza sem tér többé, szóval valójában a hölgyek a megsebzettek. Az értelmesebb olvasó már itt kezd rájönni, hogy bizony ez a mű nem csak azért képvers, mert a költő úgy gondolta, hogy rajzolgat kicsit, hanem a formáknak komoly jelentése is van. Aztán a következő ami üt az már a szökőkúttal kapcsolatos. A csúcson ugyanis ott lebzsel egy kérdőjel, ami jelzi a olvasónak, hogy a következőkben kérdések merülnek majd fel a versben. Az író nem is hagy cserben minket, ugyanis a szökőkutat kérdőszavak, kérdések rajzolják ki. A legfontosabb kérdőszó pedig a hol. Hol vannak a férfiak, akik "elhagyták" a kedveseiket? Még a szökőkút is siratja őket... Aztán ott figyel alul az a szem, persze csak vicc volt, hogy ezen keresztül tartja szemel a költő az olvasót, ez a szem is igen komoly gondolatokból rajzolódik ki. Az éj toposza jelenik meg benne, ami ugye az elmúlást jelképezi. Meg van itt még leander is, ami szintén nem csak esztétikai szempontból tátong ott, hogy az olvasóban felelevenedjen az illata, ugyanis Franciaországban az emberek leandert tesznek a sírokra.

És akkor most had adjak értelmet irományom címének...

A következőkben Kassák Lajossal, mint avantgárd művésszel szeretnék foglalkozni kicsit.

Az életrajzával, most senkit nem fárasztanék, az úgyis le van írva egy csomó helyen, meg úgy amúgy is. Annyit azért illik róla tudni, hogy ő a legjelentősebb magyar avantgárd művész. Olyannyira jelentős, hogy munkássága még a határokon túlra is elért, külföldön -ott is inkább nyugatabbra-, konstruktivista képzőművészként ismerték őt, igaz verseket is írt, de ez külföldön nem volt annyira jelentős vele kapcsolatban. Itthon viszont főként íróként próbálkozott, eleinte inkább kevesebb, mint több sikerrel. Ugyanis akkoriban a magyar irodalmi életet a Nyugat című folyóirat uralta és Babits nem engedett avantgárd műveket a lapba. (Persze ettől még szeretjük a Nyugatot, de ez akkor is tény...) Kassák ettől még nem adta fel, mind ahányszor összegyűlt egy kis pénze, mindenféle lapokat indított, viszont ezek általában nagyon rövid életűek voltak, kettő, maximum három számot értek meg. Ilyen lap volt például a Tett is.

Kassákról tudni kell, hogy erősen kommunista nézeteket vallott, ami miatt emigrálnia is kellett az országból. Később aztán hazajött, de Babits még mindig nem engedte, hogy a Nyugatban publikáljon (Babits-ot is szeretjük, de ez is tény...). Aztán ugye a kommunizmus ugyan teret nyert Magyarországon, de hiába vallott a hatalommal azonos nézeteket, még akkor is elutasították a művészetét.

És akkor itt jön a képbe az a bizonyos "jó magyar szokás szerint", mert míg Kassák itthon folyamatosan falakba ütközött, külföldön szépen lassan komoly hírnevet szerzett magának. És ugye mindenki ismeri azt a bizonyos jellegzetes magyar vonást, hogy van valamink/valakink, ami/aki nagyon jó, akkor azt mi (vagy legalábbis sokan közülünk) minden erőnkkel akadályozni próbáljuk...

Versei csak a hatvanas években kezdenek megjelenni, amikor is a kommunista országvezetés, bőszen el akarta hitetni az emberekkel, hogy milyen jó is ez a rendszer és, hogy milyen rendesek velünk. De szegény pára (Kassák), nem élvezhette sokáig munkájának és tehetségének a gyümölcsét, mert 1967-ben Budapesten elhunyt.

Persze, amíg itthon minden eszközt felhasználva akadályozták, addig külföldön ünnepelt művész volt, nyugati országok követelték, hogy kiállításokat tarthasson...

Csak, hogy valami kézzel (ésszel) foghatót is magyarázzak nektek, beszélek kicsit (na jó tényleg csak kicsit) Kassák: Mesteremberek című művéről.

Egyből kezdem is a címmel: Mesteremberek, vagyis a munkás társadalom. Tehát ha belegondolunk akkor egyből be is ugrik, hogy HÉJ hélóta hát a munkásság a kommunizmus bázisa... (kommunisták... intertextualitás: "hogy állna a hátukba a hajnali görcs" forrás: youtube: Népszámlálás 2011, tessék megnézni, tessék nevetni, NEM tananyag... HUMOR) Ergo egyből le is jön, hogy a mű kommunista szemléleteket közvetít. Stílusát tekintve egy futurista irományról beszélhetünk, hangvétele pedig amolyan lelkesítő féle. A lényeg, hogy odakint zajlik a vérengzés, de MI jómunkásemberek itt vagyunk mindentől távol, a bajtól védve. Lehet, hogy bánkódtunk, bánkódunk, de az is megeshet, hogy holnap már csodákat teszünk, új dolgokat építünk és virágzó társadalomban tengetjük majd mindennapjainkat. A csoda pedig, az új dolgokat jelenti a műben. Akkortájt találták fel az azbesztet, a vasbetont, meg hasonló dolgokat és később halomra épültek a vasbeton épületek, a nagyi kabátját is azbeszttel szigetelték meg hasonlók... A mű végén pedig egy intertextualitással is találkozhatunk, méghozzá Adytól: " új idők új dalai...", ami ebben a műben így jelenik meg: "az új idők új arcát..."

Nos röviden ennyi. :)

(A zárójeles részeket tessék fenntartással kezelni, néhol kapcsolódik a tartalomhoz, de ahol beszólásnak hat, ott csak elgurult a gyógyszerem, ezt tudni kell... Az "értelmesebb olvasó" alatt pedig a magunkfajtát értem, mostanában ugyanis gyakran összefutok ilyen trendolvasó fura egyénekkel, akik olvasnak valamit mert azt mondták neki, hogy az jó, meg azt el kell olvasni, mert különben csak műveletlen tuskók maradnak, de közben lövésük sincs arról, hogy egy mű mit is akar jelenteni valójában, meg nem is nagyon érdekli őket...)

És végezetül, akinek véletlen volt idegzete végigolvasni az agymenésemet, annak nagyon Köszönöm. :)
Csak még egy utóirat :
"bizonyos hogy a költő vagy épít magának valamit amiben kedve telik
vagy bátran elmehet szivarvégszedőnek
vagy
vagy
madarak lenyelték a hangot
a fák azonban tovább énekelnek
ez már az öregség jele
de nem jelent semmit
én KASSÁK LAJOS vagyok
s fejünk fölött elröpül a nikkel szamovár"
:o))