1.Szabályos hangmegfelelések
eredeti hang változás a magyarban
(finn példa - magyar példa)
* p- f- puu, pää, pata, pieli, fa, fő, faz(ék), fél
* k+mély mgh- h- kala, kota, kunta, hal, ház, had,
* k+magas mgh- k- kivi, käte kő, kéz
* s- eltűnt sappi epe
* -t- -z sat(a), pat(a), kot(a) száz, faz(ék), ház
* -nt- -d kunta, lintu, anta had, lúd, ad
* -mp- -b kumpu, ämp hab, eb
Azaz ha két nyelvben az azonos hangtani helyzetben levő hangok mindig azonos módon változnak meg, akkor szabályos hangmegfelelésről beszélhetünk.
És mi nem?
A nyelvek hangrendszere korlátozott (30–40 fonéma), az egyes hangok kapcsolódási lehetőségei is korlátozottak, így véletlenszerűen egész távoli nyelvekben is ugyanaz vagy hasonló hangsorok ugyanazzal vagy hasonló jelentéssel párosulhatnak:
m. nő ~ kínai nü
m. fiú ~ román fiu
m. fogoly (madár) ~ ném. Vogel 'madár'
Ha két nyelv között csak néhány ilyen (látszólagos) egyezés van, az egyezések között nem állíthatók fel szabályos hangmegfelelések és jelentésük szerint sem sorolhatók az alapszókincsbe, akkor nem bizonyítanak nyelvrokonságot.
Azaz ha a horvát csipke és a gulas cs illetve s hangja ugyanott és ugyanúgy jelentkezik, mint a magyarban, akkor nem beszélhetünk szabályos hangmegfelelésről, hanem átvételről. Ebből következik, hogy a két nyelv NEM ROKONA egymásnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése