Vajon hallja valaki a hangom?

O-óó gyerekek! Tényleg haldoklunk.
Nem tudom ki jár még ide, de például az utóbbi héten semmi aktivitást nem mutattunk.

(Jó, mondjuk én beszélek azzal a kemény EGY darab bejegyzésemmel, amit eddig írtam. :/ Pedig rendszeresen felnézek, csak nem tudom mit írjak. Mármint, oké, hogy az órai anyagot, de... nem szeretnétek valami mást is? Mert én szívesen csacsognék itt veletek mindenféléről. :D Na de lelkizés ennyi.)

Nagyon rövid leszek az órai anyaggal kapcsolatban, mert gondolom aki figyelt az úgyis leírta azt, amit szeretett volna, aki meg nem volt ott, örül, ha sikerül mindent pótolnia, szóval nem húzom az időt.
(Amúgy sem én készülök magyar tanárnak. Igen Cili, ez egy felhívás, hogy aktivizáld magad!)

Kriszti elemzését hallgathattuk az óra első felében Samuel Beckett: Godot-ra várva című művéről. Hát... érdekes egy alkotás. Legalábbis így első hallásra megint egy olyan amelyikre azt mondom: Te jó ég!
De azért ajánlom mindenkinek. (Leginkább azért, mert emelt magyaros vagyok és nem merem azt mondani, hogy el ne olvasd! Furán venné ki magát. Meg hát persze ízlések és pofonok. Mindenesetre azt hiszem én nem ugrom neki most azonnal. :D)

Ez után Friedrich Dürrenmatt-ról mesélt a tanárnő.
Átvettük egy kicsit az életrajzot, megtudtuk, hogy félt a véletlentől -és ez nagyban befolyásolta a műveit is- és néhány regényéről is szó esett (A baleset, Az ígéret)

Továbbá -mint azt mindenki tudja, hiszen az előző napokban csakis az ő könyvét forgattuk...cirip-cirip- ő az írója A fizikusoknak is. Erre ugyan nem jutott időnk, de gondolom nemsokára -mondjuk holnap- már ezzel fogunk foglalkozni.

Oh, és nagy hír, hogy nem holnap írunk, mivel kisebb csúszásban vagyunk. Szóval avantgard doga minden bizonnyal szerdán.

Éééééés azt hiszem ennyi. Most nem jut eszembe több. Valaki vegye át a szót. :)